Πάνε χρόνια, πάνε μήνες
κι ούτε που γυρνάς,
αχ, δε με πονάς, αχ, δε με πονάς.
Κι όλες τις χαρές εκείνες
που ‘χαμε κι οι δυο
γίναν ρημαδιό, γίναν ρημαδιό.
Δεντράκι δίχως το νερό
ποτέ του δεν ψηλώνει
κι εγώ που σένα καρτερώ
η ερημιά με λιώνει.
Πάνε χρόνια, πάνε μήνες
κι ούτε που γυρνάς,
πάντα με ξεχνάς, πάντα με ξεχνάς.
Κι όλες μου τις καλοσύνες
τώρα τις πετάς
πίσω δεν κοιτάς, πίσω δεν κοιτάς.
|
Páne chrónia, páne mínes
ki ute pu girnás,
ach, de me ponás, ach, de me ponás.
Ki óles tis charés ekines
pu ‘chame ki i dio
ginan rimadió, ginan rimadió.
Dentráki díchos to neró
poté tu den psilóni
ki egó pu séna karteró
i erimiá me lióni.
Páne chrónia, páne mínes
ki ute pu girnás,
pánta me ksechnás, pánta me ksechnás.
Ki óles mu tis kalosínes
tóra tis petás
píso den kitás, píso den kitás.
|