Έβρεχε εκείνο το βράδυ, έβρεχε;
ανέβηκα τα σκαλιά κανείς στην καμάρα;
Έβρεχε; έτρεμε στ’ ανοιχτό παράθυρο η κουρτίνα;
Έβρεχε..
Φεύγω μη ζητήσεις να με βρεις. Αγαπώ άλλον!, έγραφε;
Αγαπώ άλλον;
Πού είσαι; Πού να πάω;
Φυσάει, κρυώνω;
Πού είσαι; Πού να πάω;
Φυσάει, κρυώνω;
Οι δρόμοι λασπωμένοι, κίτρινα φώτα, έβρεχε;
Ζευγάρια αγκαλιασμένα κάτω απ’ τις ομπρέλες τους
σε λίγο θα ανάβουνε το φως
Θα κοιτάζονται στα μάτια και θα πετάν από πάνω τους όλη τη μοναξιά;
Οι φωτεινές ρεκλάμες ανοιγοκλείνουνε τα μάτια τους;
Όλα στην εποχή μας διαφημίζονται γιατί όχι και αυτό …
Έβρεχε
«Αγαπώ άλλον!»
Με κόκκινα πελώρια γράμματα θα `ταν υπέροχη διαφήμιση
γιατί όχι και αυτό: Αγαπώ άλλον!
Θα αγαπώ άλλον;
Πού είσαι;
Πού να πάω;
Φυσάει κρυώνω
Πού είσαι;
|
Έvreche ekino to vrádi, évreche;
anévika ta skaliá kanis stin kamára;
Έvreche; étreme st’ anichtó paráthiro i kurtína;
Έvreche..
Fevgo mi zitísis na me vris. Agapó állon!, égrafe;
Agapó állon;
Pu ise; Pu na páo;
Fisái, krióno;
Pu ise; Pu na páo;
Fisái, krióno;
I drómi laspoméni, kítrina fóta, évreche;
Zevgária agkaliasména káto ap’ tis obréles tus
se lígo tha anávune to fos
Tha kitázonte sta mátia ke tha petán apó páno tus óli ti monaksiá;
I fotinés reklámes anigoklinune ta mátia tus;
Όla stin epochí mas diafimízonte giatí óchi ke aftó …
Έvreche
«Agapó állon!»
Me kókkina pelória grámmata tha `tan ipérochi diafímisi
giatí óchi ke aftó: Agapó állon!
Tha agapó állon;
Pu ise;
Pu na páo;
Fisái krióno
Pu ise;
|