Η ζωή μου άδεια και τριγύρω όλα ξεθωριάζουν
Η ζωή μου άδεια κι έχουν πάψει οι αισθήσεις να ξαφνιάζουν
Πέρασε και αυτή η βραδιά και δεν λέει να φανεί
Τα τσιγάρα τέλειωσαν και με βρήκε το πρωί
Προσπαθείς για να ξεχνάς ή ξεχνάς να προσπαθείς
Λίγο χρόνο ζήτησες ν’ανασάνεις και να ‘ρθεις
Τις στιγμές που οι δυο μας είμαστ’ ένα θες να ζεις
Προσπαθείς για να ξεχνάς ή ξεχνάς να προσπαθείς
Η ζωή μου άδεια και ο κόσμος δεν είναι πια για μένα
Η ζωή μου άδεια και ζητάω να κρυφτώ στα περασμένα
‘Οτι πίστεψα κι αυτά που είχα να δω
Μες στο μίσος πνίγηκαν πριν προλάβω να τα πω
|
I zoí mu ádia ke trigiro óla ksethoriázun
I zoí mu ádia ki échun pápsi i esthísis na ksafniázun
Pérase ke aftí i vradiá ke den léi na fani
Ta tsigára téliosan ke me vríke to pri
Prospathis gia na ksechnás í ksechnás na prospathis
Lígo chróno zítises n’anasánis ke na ‘rthis
Tis stigmés pu i dio mas imast’ éna thes na zis
Prospathis gia na ksechnás í ksechnás na prospathis
I zoí mu ádia ke o kósmos den ine pia gia ména
I zoí mu ádia ke zitáo na kriftó sta perasména
‘Oti pístepsa ki aftá pu icha na do
Mes sto mísos pnígikan prin prolávo na ta po
|