Δες, καμιά φορά η ζωή
εκπλήξεις που σου κρύβει
μέσα σ’ έχει κι άξαφνα
σε βγάζει απ’ το παιχνίδι.
Δες, αγάπη μου κι εσύ
τι μου `χες φυλαγμένο
νόμιζα πως μ’ αγαπάς
μα μ’ είχες τελειωμένο.
Και μου ζητάς να προσπαθήσω
να σε ξεχάσω να σε σβήσω.
Μα πες μου πως
ξεχνιέται κάποια σαν εσένα, πως;
εξήγησέ το αυτό σε μένα, πως;
μπορεί κανείς αν σ’ αγαπήσει να σ’ αφήσει πως ;
Δες, καμιά φορά η ζωή
τι σου επιφυλάσσει
πάνω της μη βασιστείς
μπορεί να σε κρεμάσει
Έτσι αγάπη μου κι εσύ
με κρέμασες μια μέρα
νόμιζα πως μ’ αγαπάς
μα μ’ είχες κάνεις πέρα.
Και μου ζητάς να προσπαθήσω
να σε ξεχάσω να σε σβήσω.
Μα πες μου πως
ξεχνιέται κάποια σαν εσένα, πως;
εξήγησέ το αυτό σε μένα, πως;
μπορεί κανείς αν σ’ αγαπήσει να σ’ αφήσει πως ;
|
Des, kamiá forá i zoí
ekplíksis pu su krívi
mésa s’ échi ki áksafna
se vgázi ap’ to pechnídi.
Des, agápi mu ki esí
ti mu `ches filagméno
nómiza pos m’ agapás
ma m’ iches telioméno.
Ke mu zitás na prospathíso
na se ksecháso na se svíso.
Ma pes mu pos
ksechniéte kápia san eséna, pos;
eksígisé to aftó se ména, pos;
bori kanis an s’ agapísi na s’ afísi pos ;
Des, kamiá forá i zoí
ti su epifilássi
páno tis mi vasistis
bori na se kremási
Έtsi agápi mu ki esí
me krémases mia méra
nómiza pos m’ agapás
ma m’ iches kánis péra.
Ke mu zitás na prospathíso
na se ksecháso na se svíso.
Ma pes mu pos
ksechniéte kápia san eséna, pos;
eksígisé to aftó se ména, pos;
bori kanis an s’ agapísi na s’ afísi pos ;
|