Άσε τους σκληρούς να παίζουν στις ταινίες
Γίνε πιο απλός γεμάτος αγωνίες
Μην αντιγράφεις σύμβολα και “δήθεν” τρόπους
Περνώ καλύτερα με έξυπνους ανθρώπους
Θέλω να με κάνεις πάντα να γελάω
Θέλω να με νιώθεις όποτε πονάω
Κι εγώ θα γίνω παιδικός χαρταετός σου
Αυτός που έφερνε τα όνειρα εμπρός σου
Σ’ αγαπώ γι’ αυτό που είσαι
Και μόνο γι’ αυτό
Εγώ δεν ψάχνω θεούς
Ψάχνω δρόμους της καρδιάς αληθινούς
Δε με συγκινούν οι φήμες και η μόδα
Πάντα θα γυρνούν κι αντίστροφα στη ρόδα
Κι αν βρεις τα δύσκολα εσύ μην προσποιείσαι
Μονάχα φρόντισε να είσαι αυτός που είσαι
|
Άse tus sklirus na pezun stis teníes
Gine pio aplós gemátos agoníes
Min antigráfis símvola ke “díthen” trópus
Pernó kalítera me éksipnus anthrópus
Thélo na me kánis pánta na geláo
Thélo na me nióthis ópote ponáo
Ki egó tha gino pedikós chartaetós su
Aftós pu éferne ta ónira ebrós su
S’ agapó gi’ aftó pu ise
Ke móno gi’ aftó
Egó den psáchno theus
Psáchno drómus tis kardiás alithinus
De me sigkinun i fímes ke i móda
Pánta tha girnun ki antístrofa sti róda
Ki an vris ta dískola esí min prospiise
Monácha fróntise na ise aftós pu ise
|