Έμαθα απ’ τους φίλους μας κι εσύ πως είσαι μόνη
μάθε πως η μοναξιά σκοτώνει.
Έμαθα παραμιλάς μόνη τα βράδια,
τη ψυχή και την καρδιά σου γέμισαν σημάδια…
Σ’ ένα σπίτι μόνος πες μου πως να ζήσω;
Γύρνα πάλι πίσω, γύρνα πάλι εδώ!..
Όλα έχουν ρημάξει τρένο που ‘χει αράξει
έξω απ’ τις γραμμές του κι έξω απ’ τον σταθμό…
Έμαθα πως κλαις ως το πρωί και μετανιώνεις
με το ζόρι πως επιβιώνεις,
μου ‘πανε πως ξενυχτάς μέχρι να πέσεις
και κοιμάσαι μόνη σου τώρα με ενέσεις.
Σ’ ένα σπίτι μόνος πες μου πως να ζήσω;
Γύρνα πάλι πίσω, γύρνα πάλι εδώ!..
Όλα έχουν ρημάξει τρένο που ‘χει αράξει
έξω απ’ τις γραμμές του κι έξω απ’ τον σταθμό…
|
Έmatha ap’ tus fílus mas ki esí pos ise móni
máthe pos i monaksiá skotóni.
Έmatha paramilás móni ta vrádia,
ti psichí ke tin kardiá su gémisan simádia…
S’ éna spíti mónos pes mu pos na zíso;
Girna páli píso, girna páli edó!..
Όla échun rimáksi tréno pu ‘chi aráksi
ékso ap’ tis grammés tu ki ékso ap’ ton stathmó…
Έmatha pos kles os to pri ke metaniónis
me to zóri pos epiviónis,
mu ‘pane pos ksenichtás méchri na pésis
ke kimáse móni su tóra me enésis.
S’ éna spíti mónos pes mu pos na zíso;
Girna páli píso, girna páli edó!..
Όla échun rimáksi tréno pu ‘chi aráksi
ékso ap’ tis grammés tu ki ékso ap’ ton stathmó…
|