Μου λες ο πόνος πως είναι αγάπη,
και τις πληγές μου να τις δεχτώ,
μα η αντοχή μου άλλο δεν πάει,
και σου φωνάζω πριν τρελαθώ.
Σταμάτα, σταμάτα, σταμάτα,
πεθαίνω κι εσύ προσπερνάς,
σταμάτα, σταμάτα, σταμάτα,
σε άνθρωπο πάνω πατάς.
Σε άνθρωπο πάνω πατάς.
Δεν είμαι βράχος να μην πονάω,
γι αυτό δεν πρέπει να με χτυπάς,
κι αν σου `χω δείξει εμπιστοσύνη,
αχαριστία μη με κερνάς.
Σταμάτα, σταμάτα, σταμάτα,
πεθαίνω κι εσύ προσπερνάς,
σταμάτα, σταμάτα, σταμάτα,
σε άνθρωπο πάνω πατάς.
Σε άνθρωπο πάνω πατάς.
Σταμάτα, σταμάτα, σταμάτα,
πεθαίνω κι εσύ προσπερνάς,
σταμάτα, σταμάτα, σταμάτα,
σε άνθρωπο πάνω πατάς.
Σε άνθρωπο πάνω πατάς.
|
Mu les o pónos pos ine agápi,
ke tis pligés mu na tis dechtó,
ma i antochí mu állo den pái,
ke su fonázo prin trelathó.
Stamáta, stamáta, stamáta,
petheno ki esí prospernás,
stamáta, stamáta, stamáta,
se ánthropo páno patás.
Se ánthropo páno patás.
Den ime vráchos na min ponáo,
gi aftó den prépi na me chtipás,
ki an su `cho diksi ebistosíni,
acharistía mi me kernás.
Stamáta, stamáta, stamáta,
petheno ki esí prospernás,
stamáta, stamáta, stamáta,
se ánthropo páno patás.
Se ánthropo páno patás.
Stamáta, stamáta, stamáta,
petheno ki esí prospernás,
stamáta, stamáta, stamáta,
se ánthropo páno patás.
Se ánthropo páno patás.
|