Παράπονα με πήρανε
και κλαίω απελπισμένα
στάσου πόνε στάσου
είμαι εδώ μπροστά σου
μην τα βάζεις πια με μένα στάσου
στάσου πόνε στάσου
είμαι εδώ μπροστά σου
μην τα βάζεις πια με μένα
Ας είχα κι εγώ μια καρδιά
ν’ αντέχει τον πόνο τα βράδια
γιατί η δική σου η απονιά
δε μ’ άφησε καρδιά την έκανε κομμάτια
Κι εσύ που τόσο αγάπησα
και μου ‘γινες συνήθεια
ψέμα ήσουν ψέμα
πυρετός στο αίμα
και βαθιά πληγή στα στήθια ψέμα
ψέμα ήσουν ψέμα
πυρετός στο αίμα
και βαθειά πληγή στα στήθια
Ας είχα κι εγώ μια καρδιά
ν’ αντέχει τον πόνο τα βράδια
γιατί η δική σου η απονιά
δε μ’ άφησε καρδιά την έκανε κομμάτια
|
Parápona me pírane
ke kleo apelpisména
stásu póne stásu
ime edó brostá su
min ta vázis pia me ména stásu
stásu póne stásu
ime edó brostá su
min ta vázis pia me ména
As icha ki egó mia kardiá
n’ antéchi ton póno ta vrádia
giatí i dikí su i aponiá
de m’ áfise kardiá tin ékane kommátia
Ki esí pu tóso agápisa
ke mu ‘gines siníthia
pséma ísun pséma
piretós sto ema
ke vathiá pligí sta stíthia pséma
pséma ísun pséma
piretós sto ema
ke vathiá pligí sta stíthia
As icha ki egó mia kardiá
n’ antéchi ton póno ta vrádia
giatí i dikí su i aponiá
de m’ áfise kardiá tin ékane kommátia
|