Μια ιστορία θα πω
που την γράψαν παιδιά
μα την λέγαν σιγά,
την ακούσαν τρεις
δεν την ξέρει κανείς.
Έναν κόσμο μικρό
ψάχνω πάντα να βρω
σε χαρτί μαγικό
τον ζωγράφισα,
προσπαθώ να τον βρω.
Η αγάπη φεύγει
με τα σύννεφα
και χάνεται
στον ουρανό.
Πάντα βλέπω ψηλά
δυο φεγγάρια χλωμά,
μου μιλάγαν κρυφά
μου γελούσανε,
τώρα κλαίνε σιγά.
Η αγάπη φεύγει
με τα σύννεφα
και χάνεται
στον ουρανό.
|
Mia istoría tha po
pu tin grápsan pediá
ma tin légan sigá,
tin akusan tris
den tin kséri kanis.
Έnan kósmo mikró
psáchno pánta na vro
se chartí magikó
ton zográfisa,
prospathó na ton vro.
I agápi fevgi
me ta sínnefa
ke chánete
ston uranó.
Pánta vlépo psilá
dio fengária chlomá,
mu milágan krifá
mu gelusane,
tóra klene sigá.
I agápi fevgi
me ta sínnefa
ke chánete
ston uranó.
|