Δε με μέλλει αν οι όρκοι μας σβηστήκαν
δε με μέλλει εάν όλα ξεχαστήκαν,
πίστεψε με διόλου δεν πονώ
κι αν εσύ ξεχνάς κι εγώ ξεχνώ.
Δε με μέλλει αν η καρδιά σου άλλον θέλει,
δυνατά σου το φωνάζω δε με μέλλει,
δε ζηλεύω αυτόν που αγαπάς
δε με μέλλει όπου θέλει ας πας.
Θα ξανάρθεις,
όσα χρόνια κι αν περάσουν θα ξανάρθεις
και συμπόνια θα ζητάς μετανιωμένη
θε να `ρθεις με ραγισμένη την καρδιά.
Θα ξανάρθεις,
δεν μπορεί παρά μια μέρα να ξανάρθεις
όταν μάθεις πως εβγήκες γελασμένη,
θα ξανάρθεις ντροπιασμένη μια βραδιά.
Δε με μέλλει αν πουλάς την αγκαλιά σου
κι αν μοιράζεις σ’ όποιον να `ναι τα φιλιά σου,
θα `ρθει μέρα που θα με ποθείς
σου το λέω να το θυμηθείς.
Δε με μέλλει που όποιος θέλει σ’ αγοράζει
κι αν εξέχασες τους όρκους δεν πειράζει,
ότι τώρα δυνατά ποθείς
θα `ρθει μέρα να το βαρεθείς.
|
De me mélli an i órki mas svistíkan
de me mélli eán óla ksechastíkan,
pístepse me diólu den ponó
ki an esí ksechnás ki egó ksechnó.
De me mélli an i kardiá su állon théli,
dinatá su to fonázo de me mélli,
de zilevo aftón pu agapás
de me mélli ópu théli as pas.
Tha ksanárthis,
ósa chrónia ki an perásun tha ksanárthis
ke sibónia tha zitás metanioméni
the na `rthis me ragisméni tin kardiá.
Tha ksanárthis,
den bori pará mia méra na ksanárthis
ótan máthis pos evgíkes gelasméni,
tha ksanárthis ntropiasméni mia vradiá.
De me mélli an pulás tin agkaliá su
ki an mirázis s’ ópion na `ne ta filiá su,
tha `rthi méra pu tha me pothis
su to léo na to thimithis.
De me mélli pu ópios théli s’ agorázi
ki an ekséchases tus órkus den pirázi,
óti tóra dinatá pothis
tha `rthi méra na to varethis.
|