Έδινες
ένα σκοπό σε κάθε βήμα μου
ήσουνα θάλασσα και κύμα μου
κι αγέρι καλοκαιρινό
Κι έγινες
Πικρό μαχαίρι που με χτύπησε
και νιο το πλοίο που το νίκησε
φουρτούνα σ’ ωκεανό
Τι μεγάλος καημός
η δική σου φυγή
Στην καρδιά κεραυνός
καταιγίδα στην γη
Τι μεγάλος καημός
με πονάει σαν πληγή
Και στερεύει διαρκώς
της ζωής μου η πηγή
Σίδερα
Πάνω στο στήθος μου κυλήσανε
αν φταίνε όσοι αγαπήσανε
Πες μου πως έφταιξα κι εγώ
Σήμερα
Αν ζω ή πεθαίνω ούτε νοιάζεσαι
και ούτε καν το υποψιάζεσαι
στο δάκρυ μου πως θα πνιγώ
|
Έdines
éna skopó se káthe víma mu
ísuna thálassa ke kíma mu
ki agéri kalokerinó
Ki égines
Pikró macheri pu me chtípise
ke nio to plio pu to níkise
furtuna s’ okeanó
Ti megálos kaimós
i dikí su figí
Stin kardiá keravnós
kategida stin gi
Ti megálos kaimós
me ponái san pligí
Ke sterevi diarkós
tis zoís mu i pigí
Sídera
Páno sto stíthos mu kilísane
an ftene ósi agapísane
Pes mu pos éfteksa ki egó
Símera
An zo í petheno ute niázese
ke ute kan to ipopsiázese
sto dákri mu pos tha pnigó
|