Τόσα χρόνια πέρασαν άδικα μόνος περπατώ και πηγαίνω
Απορώ που ακόμα δε στάθηκα κάτι για να βρω ν’ αγαπήσω εγώ
Τόσα χρόνια έψαχνα άδικα να μου πουν δυο μάτια αλήθεια
Ν’ αγαπάω να μάθω περίμενα και δεν έμαθα μόνο ξέχασα…..
Κι όλο φοβάμαι και δεν θέλω να δω αν ξημέρωσε η αν νυχτώνει
Κι όλο φοβάμαι πως το έργο αυτό συνεχίζεται και δεν τελειώνει
Τόσα χρόνια πέρασαν και έγειρα και έχω κουραστεί να νομίζω
Ξέρω ότι μάλλον τον έρωτα δεν εξήγησα παρεξήγησα
Τόσα χρόνια πέρασαν και έφυγαν και δεν ξέρω πια που θα φτάσω
Και όταν σε θυμάμαι καμιά φορά ένα σκέφτομαι πως μετάνιωσα…
Κι όλο φοβάμαι και δεν θέλω να δω αν ξημέρωσε η αν νυχτώνει
Κι όλο φοβάμαι πως το έργο αυτό συνεχίζεται και δεν τελειώνει
|
Tósa chrónia pérasan ádika mónos perpató ke pigeno
Aporó pu akóma de státhika káti gia na vro n’ agapíso egó
Tósa chrónia épsachna ádika na mu pun dio mátia alíthia
N’ agapáo na mátho perímena ke den ématha móno kséchasa…..
Ki ólo fováme ke den thélo na do an ksimérose i an nichtóni
Ki ólo fováme pos to érgo aftó sinechízete ke den telióni
Tósa chrónia pérasan ke égira ke écho kurasti na nomízo
Kséro óti mállon ton érota den eksígisa pareksígisa
Tósa chrónia pérasan ke éfigan ke den kséro pia pu tha ftáso
Ke ótan se thimáme kamiá forá éna skéftome pos metániosa…
Ki ólo fováme ke den thélo na do an ksimérose i an nichtóni
Ki ólo fováme pos to érgo aftó sinechízete ke den telióni
|