Όλα ξανά με φέρνουνε κοντά σου
σβήνω το φως μα πως να κοιμηθώ
κάθε σιωπή φωνάζει τ’ όνομά σου
κάθε φυγή ζητά να ’ρθείς εδώ
είσαι παντού μα εδώ δεν είσαι
Κι έλεγα πως ό,τι ζήσαμε εμείς θ’ αντέξει
έλεγα πως το αντίο είναι απλά μια λέξη
έδινα εγώ για σένα μια ζωή τα πάντα
κι έμεινα τρεις το ξημέρωμα με χέρια άδεια
Ποιος ουρανός κοντά μου θα σε φέρει
και ποια σκιά θα παίρνω αγκαλιά
κάθε πρωί σκοτάδι θα μου φέρνει
κάθε φιλί βαθιά θα με πονά
είσαι παντού μα εδώ δεν είσαι
Κι έλεγα πως ό,τι ζήσαμε εμείς θ’ αντέξει
έλεγα πως το αντίο είναι απλά μια λέξη
έδινα εγώ για σένα μια ζωή τα πάντα
κι έμεινα τρεις το ξημέρωμα με χέρια άδεια
|
Όla ksaná me férnune kontá su
svíno to fos ma pos na kimithó
káthe siopí fonázi t’ ónomá su
káthe figí zitá na ’rthis edó
ise pantu ma edó den ise
Ki élega pos ó,ti zísame emis th’ antéksi
élega pos to antío ine aplá mia léksi
édina egó gia séna mia zoí ta pánta
ki émina tris to ksiméroma me chéria ádia
Pios uranós kontá mu tha se féri
ke pia skiá tha perno agkaliá
káthe pri skotádi tha mu férni
káthe filí vathiá tha me poná
ise pantu ma edó den ise
Ki élega pos ó,ti zísame emis th’ antéksi
élega pos to antío ine aplá mia léksi
édina egó gia séna mia zoí ta pánta
ki émina tris to ksiméroma me chéria ádia
|