Δυο σταγόνες στο τζάμι
η ψυχή μου ποτάμι
έναν ξέμπαρκο στίχο
σημαδεύω στον τοίχο, δεν μπορώ.
Η αγάπη στερεύει
ένα ψέμα γυρεύει
μακριά μου δε μένει
και μαζί μου πεθαίνει, δεν μπορώ.
Ονειρεύομαι τάχα
ένα βλέμμα μονάχα
να σκεπάσω το σώμα
που κρυώνει ακόμα, δεν μπορώ.
Τώρα πια έχεις φύγει
τώρα μείναμε λίγοι
ο αιώνας αλλάζει
κι όμως ίδιος μου μοιάζει, δεν μπορώ.
Σαν αέρας γυρίζεις
μια ζωή χαραμίζεις
περπατάς στα χαμένα
δεν πιστεύεις κανένα, δε μιλάς.
Στο βυθό της αβύσσου
κατεβαίνω μαζί σου
με τραβάς απ’ το χέρι
και κανένας δεν ξέρει πού με πας.
Σε κερδίσαν οι φήμες
σου καήκαν οι μνήμες
έχεις χρόνια σωπάσει
μ’ έχεις πλέον ξεχάσει, δε μιλάς.
Δε πιστεύεις κανέναν
Δε φοβάσαι κανένα
μες στο ψέμα σου πέφτεις
με κοιτάζεις και πέφτεις και γελάς
Χαμένες αγάπες, χαμένες αγάπες, χαμένες αγάπες παλιές
χαμένες αγάπες στιγμές απουσίας χαμένες για πάντα στιγμές
Θέλω να σε ξαναδώ
ειν’ αλλιώτικα εδώ
άναψέ μου μια φωτιά στον ουρανό
θέλω να σε ξαναδώ.
|
Dio stagónes sto tzámi
i psichí mu potámi
énan ksébarko stícho
simadevo ston ticho, den boró.
I agápi sterevi
éna pséma girevi
makriá mu de méni
ke mazí mu petheni, den boró.
Onirevome tácha
éna vlémma monácha
na skepáso to sóma
pu krióni akóma, den boró.
Tóra pia échis fígi
tóra miname lígi
o eónas allázi
ki ómos ídios mu miázi, den boró.
San aéras girízis
mia zoí charamízis
perpatás sta chaména
den pistevis kanéna, de milás.
Sto vithó tis avíssu
kateveno mazí su
me travás ap’ to chéri
ke kanénas den kséri pu me pas.
Se kerdísan i fímes
su kaíkan i mnímes
échis chrónia sopási
m’ échis pléon ksechási, de milás.
De pistevis kanénan
De fováse kanéna
mes sto pséma su péftis
me kitázis ke péftis ke gelás
Chaménes agápes, chaménes agápes, chaménes agápes paliés
chaménes agápes stigmés apusías chaménes gia pánta stigmés
Thélo na se ksanadó
in’ alliótika edó
ánapsé mu mia fotiá ston uranó
thélo na se ksanadó.
|