Λαθρεπιβάτης απ’ τη χώρα των ονείρων
ήρθες, ξανάρθες μα δεν έφτασες ποτέ
ήτανε Μάης και λουλούδια μαραμένα
μοσχοβολούσανε στο βάζο του καφέ
Βούλιαξες μέσα στις παλιές φωτογραφίες
κι είδες το μέλλον σου σαν να ‘τανε προχθές
μέτρησες όλες σου τις μέρες και τις νύχτες
κι είδες πως λείπαν από μέσα σου οι μισές
Και δεν πρόλαβα ποτέ, κάτι να σου πω…
Κάτι να σου πω, κάτι να σου πω, δεν πρόλαβα
πόσο σ’ αγαπώ, πόσο σ’ αγαπώ, δεν πρόλαβα
πόσο σ’ αγαπώ…
Αποκοιμήθηκες με τ’ άστρα μαξιλάρι
και μια νεράιδα σε αγκάλιασε σφιχτά
χάθηκες μέσα σ’ ένα κόκκινο φεγγάρι
και σε κατάπιε μια θάλασσα βαθιά
Πετσούσαν γύρω σου ψεύτικες πεταλούδες
κι έπεφτε πάνω σου μια άρρωστη βροχή
και κάτι άγγελοι με βρωμικες φτερούγες
σβήνανε ό,τι κατά λάθος είχες δει
Και δεν πρόλαβα ποτέ, κάτι να σου πω…
Κάτι να σου πω, κάτι να σου πω, δεν πρόλαβα
πόσο σ’ αγαπώ, πόσο σ’ αγαπώ, δεν πρόλαβα
πόσο σ’ αγαπώ…
|
Lathrepivátis ap’ ti chóra ton oniron
írthes, ksanárthes ma den éftases poté
ítane Máis ke luludia maraména
moschovolusane sto vázo tu kafé
Ouliakses mésa stis paliés fotografíes
ki ides to méllon su san na ‘tane prochthés
métrises óles su tis méres ke tis níchtes
ki ides pos lipan apó mésa su i misés
Ke den prólava poté, káti na su po…
Káti na su po, káti na su po, den prólava
póso s’ agapó, póso s’ agapó, den prólava
póso s’ agapó…
Apokimíthikes me t’ ástra maksilári
ke mia neráida se agkáliase sfichtá
cháthikes mésa s’ éna kókkino fengári
ke se katápie mia thálassa vathiá
Petsusan giro su pseftikes petaludes
ki épefte páno su mia árrosti vrochí
ke káti ángeli me vromikes fteruges
svínane ó,ti katá láthos iches di
Ke den prólava poté, káti na su po…
Káti na su po, káti na su po, den prólava
póso s’ agapó, póso s’ agapó, den prólava
póso s’ agapó…
|