Τα ματάκια σου κυρά μου
έχουν κάψει την καρδιά μου
ό, τι έχω θα πουλήσω
Ρόζα μου να σ’ αποχτήσω
Σύρε φύγε βρε συ μάγκα
έμαθα πως είσαι μάρκα
μάρκα φίν’ από τις πρώτες
κι απ’ αυτές που κλείνουν πόρτες
Το ντουνιά μη τον πιστεύεις
κι από με ό,τι γυρεύεις
στα μετάξια θα σε δούνε
και τα μάτια τους θα βγούνε
Σύρε φύγε βρε συ μάγκα
και δεν πιάνεις ματσαράγκα
είσαι μάρκα φίνα πρώτη
κι από κάθε νεντουδώτη
θα σου βάλω βραχιολάκια
και ολόχρυσα γοβάκια
σα χορεύεις να γυαλίζουν
και τους μάγκες να ζαλίζουν
Σύρε φύγε βρε συ μάγκα
βρε έμαθα πως είσαι μάρκα
μάρκα μ’ έκαψες την προίκα
και γι’ αυτό κόψε το βήχα
Άντε βρε Στελλάκη είσαι μάρκα μ’ έκαψες !
|
Ta matákia su kirá mu
échun kápsi tin kardiá mu
ó, ti écho tha pulíso
Róza mu na s’ apochtíso
Síre fíge vre si mágka
ématha pos ise márka
márka fín’ apó tis prótes
ki ap’ aftés pu klinun pórtes
To ntuniá mi ton pistevis
ki apó me ó,ti girevis
sta metáksia tha se dune
ke ta mátia tus tha vgune
Síre fíge vre si mágka
ke den piánis matsarágka
ise márka fína próti
ki apó káthe nentudóti
tha su válo vrachiolákia
ke olóchrisa govákia
sa chorevis na gialízun
ke tus mágkes na zalízun
Síre fíge vre si mágka
vre ématha pos ise márka
márka m’ ékapses tin prika
ke gi’ aftó kópse to vícha
Άnte vre Stelláki ise márka m’ ékapses !
|