Να γιατί γυρνώ μες στην Αθήνα
να γιατί πάντα τα κοπανώ
γιατί έχω εγώ μεράκι
έχω μέσα μου σαράκι
για μια όμορφη κοπέλα π’ αγαπώ, βρε αμάν, αμάν
γι αυτήν εγώ θα τρελαθώ
Να γιατί περνώ απ’ τη γειτονιά σου
να γιατί σε φέρνω απ’ το κοντό
γιατί μ’ έκανες μικράκι
κι έχω το διπλό φαρμάκι
για μια νύχτα που σε γνώρισα κι εγώ, βρε αμάν, αμάν
ζαλίστηκα πια δε βαστώ
Να γιατί γυρίζω με τ’ αμάξι
να γιατί σιγά σιγά περνώ
για ένα σου γλυκό φιλάκι
για να φύγει το φαρμάκι
γιατί εσένα κοπελιά μου αγαπώ, βρε αμάν, αμάν
στο ξαναλέγω σ’ αγαπώ
|
Na giatí girnó mes stin Athína
na giatí pánta ta kopanó
giatí écho egó meráki
écho mésa mu saráki
gia mia ómorfi kopéla p’ agapó, vre amán, amán
gi aftín egó tha trelathó
Na giatí pernó ap’ ti gitoniá su
na giatí se férno ap’ to kontó
giatí m’ ékanes mikráki
ki écho to dipló farmáki
gia mia níchta pu se gnórisa ki egó, vre amán, amán
zalístika pia de vastó
Na giatí girízo me t’ amáksi
na giatí sigá sigá pernó
gia éna su glikó filáki
gia na fígi to farmáki
giatí eséna kopeliá mu agapó, vre amán, amán
sto ksanalégo s’ agapó
|