Όσο κι αν μ’ έχεις ταπεινώσει
Όσο κι αν μ’ έχεις φαρμακώσει
Να σε ξεχάσω δεν μπορώ
Και σε ζητώ απελπισμένα
Μα εσύ στις φλέβες σου δεν έχεις αίμα
Μα βούρκο και θολό νερό
Να `χα μια πέτρα για καρδιά
Να μην πονώ για σένα πια
Μα είμαι άνθρωπος μ’ αισθήματα πλασμένος
Γι’ αυτό θα πάω για σένανε χαμένος
Κι όμως μπορούσες να γυρίσεις
Νέα ζωή να ξαναρχίσεις
Αφού εγώ σε συγχωρώ
Μα εσύ γεννήθηκες μέσα στο ψέμα
Γι’ αυτό στις φλέβες σου δεν έχεις αίμα
Μα βούρκο και θολό νερό
|
Όso ki an m’ échis tapinósi
Όso ki an m’ échis farmakósi
Na se ksecháso den boró
Ke se zitó apelpisména
Ma esí stis fléves su den échis ema
Ma vurko ke tholó neró
Na `cha mia pétra gia kardiá
Na min ponó gia séna pia
Ma ime ánthropos m’ esthímata plasménos
Gi’ aftó tha páo gia sénane chaménos
Ki ómos boruses na girísis
Néa zoí na ksanarchísis
Afu egó se sigchoró
Ma esí genníthikes mésa sto pséma
Gi’ aftó stis fléves su den échis ema
Ma vurko ke tholó neró
|