Όλοι οι φίλοι οι παλιοί,
Θεέ μου, πού να ‘ναι τώρα;
Ποιο κύμα τους παράσυρε
και ποια μεγάλη μπόρα;
Θα γυρνώ να κερνώ
τους περαστικούς.
Και ας λεν ό,τι θεν,
λόγια μην ακούς.
Μέρωσαν τ’ άγρια πουλιά,
κλειστήκαν στη φωλιά τους
Και για μια σίγουρη ζωή
χάσαν το πέταγμά τους.
Θα γελώ, θα μιλώ
στους περαστικούς.
Και ας λεν ό,τι θεν,
λόγια μην ακούς.
Δεν έχω, φως μου, παρελθόν,
το μέλλον δε με νοιάζει.
Τώρα εγώ μονάχα ζω,
που με κοιτάς με νάζι.
Θα γυρνώ να κερνώ
τους περαστικούς.
Και ας λεν ό,τι θεν,
λόγια μην ακούς.
Θα γελώ, θα μιλώ
στους περαστικούς.
Και ας λεν ό,τι θεν
λόγια μην ακούς.
|
Όli i fíli i palii,
Theé mu, pu na ‘ne tóra;
Pio kíma tus parásire
ke pia megáli bóra;
Tha girnó na kernó
tus perastikus.
Ke as len ó,ti then,
lógia min akus.
Mérosan t’ ágria puliá,
klistíkan sti foliá tus
Ke gia mia síguri zoí
chásan to pétagmá tus.
Tha geló, tha miló
stus perastikus.
Ke as len ó,ti then,
lógia min akus.
Den écho, fos mu, parelthón,
to méllon de me niázi.
Tóra egó monácha zo,
pu me kitás me názi.
Tha girnó na kernó
tus perastikus.
Ke as len ó,ti then,
lógia min akus.
Tha geló, tha miló
stus perastikus.
Ke as len ó,ti then
lógia min akus.
|