Στο Παλαμήδι μ’ έχουνε, αμάν αμάν,
γιατί με κατατρέχουνε.
Στα σίδερα με ζωσανε, αμάν αμάν,
κι ισόβια με χώσανε.
Στ’ Ανάπλι στον Ιτσί-Καλέ, αμάν αμάν,
για σένα μ’ έχουνε καλέ.
Για σένανε με πιάσανε, αμάν αμάν,
κι άδικα με δικάσανε.
Στη φυλακή με βάλανε, αμάν αμάν,
κι απόφαση μου βγάλανε
Iσόβια πια θα χωθώ, αμάν αμάν,
γιατί εσένα αγαπώ.
Κι έτσι μπαρμπούτι και λουλά, αμάν αμάν,
ζάρια, χασίσι, μπαγλαμά,
μ’ αυτά κοιμούμαι και ξυπνώ, αμάν αμάν,
όλα τα ντέρτια μου ξεχνώ.
Στο μπαγλαμά μου τραγουδώ, αμάν αμάν,
κι εσένα δε θα ξαναϊδώ
μ’ αν τύχει όμως και θα βγω αμάν αμάν
τότε θα δεις ποιος είμαι εγώ.
Όποιον κι αν έχεις γιαβουκλού, αμάν αμάν,
μωρή σουρτούκα κουρελού,
θα πάθετε δουλειές κακές, αμάν αμάν,
κι ας έμπω στις αγροτικές.
– Γεια σου Σπυράκη μου, να χαρώ την πένα σου
|
Sto Palamídi m’ échune, amán amán,
giatí me katatréchune.
Sta sídera me zosane, amán amán,
ki isóvia me chósane.
St’ Anápli ston Itsí-Kalé, amán amán,
gia séna m’ échune kalé.
Gia sénane me piásane, amán amán,
ki ádika me dikásane.
Sti filakí me válane, amán amán,
ki apófasi mu vgálane
Isóvia pia tha chothó, amán amán,
giatí eséna agapó.
Ki étsi barbuti ke lulá, amán amán,
zária, chasísi, baglamá,
m’ aftá kimume ke ksipnó, amán amán,
óla ta ntértia mu ksechnó.
Sto baglamá mu tragudó, amán amán,
ki eséna de tha ksanaidó
m’ an tíchi ómos ke tha vgo amán amán
tóte tha dis pios ime egó.
Όpion ki an échis giavuklu, amán amán,
morí surtuka kurelu,
tha páthete duliés kakés, amán amán,
ki as ébo stis agrotikés.
– Gia su Spiráki mu, na charó tin péna su
|