Ξανθά μαλλιά
λάμπουν τα μάτια,
ένας θεός με χίλια χρώματα
ήρθες ξανά, ψεύτικα βράδια
Ποίηση ο ουρανός, γεμίζει αρώματα
Σου είπα πως μαζί σου νιώθω ερωτευμένος
και εσύ απάντησες δεν είναι δυνατόν
μα έτσι είναι ο έρωτας σου ο φοβισμένος
και μια φωνούλα μου φωνάζει:
Αθηνά,
να να να να
Ήρθες κι έβαλες στα βράδια μου φωτιά,
να να να να
Δεν αντέχω άλλο να ‘σαι μακριά,
να να να να
Ήρθες κι έβαλες στα βράδια μου φωτιά
|
Ksanthá malliá
lábun ta mátia,
énas theós me chília chrómata
írthes ksaná, pseftika vrádia
Piisi o uranós, gemízi arómata
Su ipa pos mazí su niótho erotevménos
ke esí apántises den ine dinatón
ma étsi ine o érotas su o fovisménos
ke mia fonula mu fonázi:
Athiná,
na na na na
Ήrthes ki évales sta vrádia mu fotiá,
na na na na
Den antécho állo na ‘se makriá,
na na na na
Ήrthes ki évales sta vrádia mu fotiá
|