Μου λέγανε θα βρεις τον άνθρωπό σου
και μη σε παρασύρει το παρόν,
αγνώριστο θα δεις τον εαυτό σου,
γελούσα κι απαντούσα ποιος εγώ.
Αν είναι δυνατόν, αν είναι δυνατόν
Ποιος; Εγώ! Γονάτισα μπροστά σου,
και είπα όλα δικά σου, σ’ αγαπώ.
Μη φεύγεις μόνο σε παρακαλώ.
Ποιος; Εγώ! Που φεύγω πάντα πρώτος
εσένα τώρα να εκλιπαρώ.
Απίστευτο μα είναι αληθινό…
Μου λέγαν κράτα άμυνα λιγάκι
δίνεσαι ολόκληρος σχεδόν
κι εγώ σαν το πρωτόβγαλτο παιδάκι
γελούσα κι απαντούσα, ποιος εγώ.
Αν είναι δυνατόν αν είναι δυνατόν
|
Mu légane tha vris ton ánthropó su
ke mi se parasíri to parón,
agnóristo tha dis ton eaftó su,
gelusa ki apantusa pios egó.
An ine dinatón, an ine dinatón
Pios; Egó! Gonátisa brostá su,
ke ipa óla diká su, s’ agapó.
Mi fevgis móno se parakaló.
Pios; Egó! Pu fevgo pánta prótos
eséna tóra na ekliparó.
Apístefto ma ine alithinó…
Mu légan kráta ámina ligáki
dínese olókliros schedón
ki egó san to protóvgalto pedáki
gelusa ki apantusa, pios egó.
An ine dinatón an ine dinatón
|