Σαν μπήκα στον παράδεισο
δυο κούκλες αγγελάκια
μου ‘παν το καλωσόρισες
με νάζια και γελάκια
Και πήγα και ξαπλώθηκα
σε μια παλιά καριόλα
και από ‘κει ανάσκελα
έβλεπα όλους κι όλα
Είδα καλούς, είδα κακούς
κάτι γνωστά λαμόγια
να κάνουνε τους όσιους
και μου ‘παν κρύβε λόγια
Και πήρα ανάποδες στροφές
μα πριν αγανακτήσω
πλήρωσα κάτι άγιους
και με γυρίσαν πίσω
Πέρασα κι απ’ την κόλαση
μα η ζέστη ήταν μεγάλη
κι έψαχνα κανά διάολο
στον ίσκιο να με βάλει
Μα πήγαν και με βάλανε
δίπλα σ’ ένα καζάνι
κοντά σε κάτι ορθόδοξους
που `χανε ραμαζάνι
|
San bíka ston parádiso
dio kukles angelákia
mu ‘pan to kalosórises
me názia ke gelákia
Ke píga ke ksaplóthika
se mia paliá karióla
ke apó ‘ki anáskela
évlepa ólus ki óla
Ida kalus, ida kakus
káti gnostá lamógia
na kánune tus ósius
ke mu ‘pan kríve lógia
Ke píra anápodes strofés
ma prin aganaktíso
plírosa káti ágius
ke me girísan píso
Pérasa ki ap’ tin kólasi
ma i zésti ítan megáli
ki épsachna kaná diáolo
ston ískio na me váli
Ma pígan ke me válane
dípla s’ éna kazáni
kontá se káti orthódoksus
pu `chane ramazáni
|