Σαν πυρετός μες στης νύχτας το σώμα
κάθε βραδιά στη φωτιά σου μ’ αρπάζεις
σε συναντώ πάνω στ’ άδειο μου στρώμα
και ξαφνικά σβήνεις και σκοτεινιάζεις
Αχ και να ‘ρχόσουν μια φορά
στα φανερά στ’ αληθινά
μαύρα τα μάτια και η καρδιά
στα μάτια σου να δουν ξανά
Αχ και να ‘ρχόσουν μια φορά
ένα τσιγάρο μια αγκαλιά
για πάντα ας χαθείς μετά, σαν σκιά
που δεν αντέχει να αγαπά
Πόσες φορές έχω ζήσει το ψέμα
πως είσαι εδώ, μου γελάς και μ’ αγγίζεις
και πριν προλάβει να αστράψει το βλέμμα
μες στο πλαστό είδωλό σου ξεφτίζεις
|
San piretós mes stis níchtas to sóma
káthe vradiá sti fotiá su m’ arpázis
se sinantó páno st’ ádio mu stróma
ke ksafniká svínis ke skotiniázis
Ach ke na ‘rchósun mia forá
sta fanerá st’ alithiná
mavra ta mátia ke i kardiá
sta mátia su na dun ksaná
Ach ke na ‘rchósun mia forá
éna tsigáro mia agkaliá
gia pánta as chathis metá, san skiá
pu den antéchi na agapá
Póses forés écho zísi to pséma
pos ise edó, mu gelás ke m’ angizis
ke prin prolávi na astrápsi to vlémma
mes sto plastó idoló su kseftízis
|