Τζάμια υγρά
Απ’ τα χνώτα θαμπά
κι εγώ γράφω παντού
τ’ όνομά σου
Μήπως το δεις
και ανοίξεις να μπεις
για να πιω
τη ζωή
στην υγειά σου
Μα εσύ
αφηρημένα προσπερνάς
καθόλου γύρω δεν κοιτάς
προσπαθείς να μη πονάς
Κι εγώ θέλω να τρέξω
δεν μπορώ
να σου φωνάξω
σ’ αγαπώ
σ’ αγαπώ και σε χρειάζομαι
σε χρειάζομαι
Φεύγει ξανά
φεύγει η νύχτα, γελά
κοροϊδεύει θαρρείς
που δεν ήρθες
μάτια καυτά
απ’ τα δάκρυα θολά
κι ενώ ήσουνα εκεί
δεν ήρθες
Ξανά αφηρημένα προσπερνάς
καθόλου γύρω δεν κοιτάς
προσπαθείς να μη πονάς
Κι εγώ θέλω να τρέξω
δεν μπορώ
να σου φωνάξω σ’ αγαπώ
να σου πω πως σε χρειάζομαι
Σε χρειάζομαι
Σε χρειάζομαι
Προσπαθώ
|
Tzámia igrá
Ap’ ta chnóta thabá
ki egó gráfo pantu
t’ ónomá su
Mípos to dis
ke aniksis na bis
gia na pio
ti zoí
stin igiá su
Ma esí
afiriména prospernás
kathólu giro den kitás
prospathis na mi ponás
Ki egó thélo na trékso
den boró
na su fonákso
s’ agapó
s’ agapó ke se chriázome
se chriázome
Fevgi ksaná
fevgi i níchta, gelá
koroidevi tharris
pu den írthes
mátia kaftá
ap’ ta dákria tholá
ki enó ísuna eki
den írthes
Ksaná afiriména prospernás
kathólu giro den kitás
prospathis na mi ponás
Ki egó thélo na trékso
den boró
na su fonákso s’ agapó
na su po pos se chriázome
Se chriázome
Se chriázome
Prospathó
|