Κάπου εδώ μας τελειώνουν οι νύχτες
Στο μυαλό σου ποτέ δεν το είχες
Πως κάποτε θα μ’ έχανες
Της καρδιάς μου τη πόρτα σου κλείνω
Στο δικό σου βυθό σε αφήνω
Στα λάθη σου που έκανες
Δεν σε νοιάζομαι δεν σ’αγαπάω
Κι ούτε σε χρειάζομαι
Τη ζωή μου στα χέρια κρατάω
Και δε τη μοιράζομαι
Θα ζήσω για μένα θ’αλλάξω ουρανό
Θα ζήσω και τέρμα στο ψέμα δεν γυρνώ
Μες στ’ ασήμαντα θες να με πνίγεις
Και γι’ αυτό όπως ήρθες να φύγεις
Τι πέρασα, δεν σκέφτομαι
Δεν μπορώ μ’ αυταπάτες να μένω
Και το χθες με το τώρα να δένω
Πως άντεξα, τρελαίνομαι
Δεν σε νοιάζομαι δεν σ’ αγαπάω
Κι ούτε σε χρειάζομαι
Τη ζωή μου στα χέρια κρατάω
Και δε τη μοιράζομαι
Θα ζήσω για μένα θ’ αλλάξω ουρανό
Θα ζήσω και τέρμα στο ψέμα δεν γυρνώ
|
Kápu edó mas teliónun i níchtes
Sto mialó su poté den to iches
Pos kápote tha m’ échanes
Tis kardiás mu ti pórta su klino
Sto dikó su vithó se afíno
Sta láthi su pu ékanes
Den se niázome den s’agapáo
Ki ute se chriázome
Ti zoí mu sta chéria kratáo
Ke de ti mirázome
Tha zíso gia ména th’allákso uranó
Tha zíso ke térma sto pséma den girnó
Mes st’ asímanta thes na me pnígis
Ke gi’ aftó ópos írthes na fígis
Ti pérasa, den skéftome
Den boró m’ aftapátes na méno
Ke to chthes me to tóra na déno
Pos ánteksa, trelenome
Den se niázome den s’ agapáo
Ki ute se chriázome
Ti zoí mu sta chéria kratáo
Ke de ti mirázome
Tha zíso gia ména th’ allákso uranó
Tha zíso ke térma sto pséma den girnó
|