Όταν το γράμμα αυτό θα πάρεις,
θα ’ναι βαρύς, πικρός Γενάρης,
θα ξεπαγιάζει το κανάρι
και θα με ψάχνει το παιδί.
Κι εγώ μακριά σου πεταμένη
απ’ τον καημό μαχαιρωμένη
στου δρόμου το θαμπό φανάρι
θα γέρνω σαν γυμνό κλαδί.
Όταν το γράμμα αυτό θα πάρεις,
θα ’ναι βαρύς, πικρός Γενάρης,
το χιόνι κρύσταλλο στο τζάμι,
στην καμινάδα μας καπνός.
Και το όνειρό μου να γυρίσω,
στα πόδια σου να γονατίσω
θα ’χει τσακίσει σαν καλάμι
και θα σκορπιέται σαν αχνός.
|
Όtan to grámma aftó tha páris,
tha ’ne varís, pikrós Genáris,
tha ksepagiázi to kanári
ke tha me psáchni to pedí.
Ki egó makriá su petaméni
ap’ ton kaimó macheroméni
stu drómu to thabó fanári
tha gérno san gimnó kladí.
Όtan to grámma aftó tha páris,
tha ’ne varís, pikrós Genáris,
to chióni krístallo sto tzámi,
stin kamináda mas kapnós.
Ke to óniró mu na giríso,
sta pódia su na gonatíso
tha ’chi tsakísi san kalámi
ke tha skorpiéte san achnós.
|