Τώρα θα φύγω.
Που θα βρω την υπομονή
μες στη μικρή μου την ψυχή
να τη χωρέσω;
Τώρα σε λίγο
θα γίνουν όλα σιωπή,
τα γόνατά σου δυο γκρεμοί
μπροστά να πέσω.
Ποιος λόγος τώρα πια θα με κρατήσει
σε άλλη αγκαλιά;
Ποια δύναμη μπορεί να σταματήσει
του έρωτα τη μαχαιριά;
Μιαν άνοιξη που θα βρω να χιονίζει;
Εσένα, αχ, εσένα που θα βρω,
εσένα πού θα βρω;
Κοίταξε, βρέχει.
Σ’ άρεσε πάντα η βροχή
κι ήθελες να ’σαι μοναχή
και να σφυρίζεις.
Η ώρα τρέχει,
κι έτσι όπως κάθεσαι σκυφτή
τα λόγια εκείνα της αρχής
πως μου θυμίζεις.
Ποιος λόγος τώρα πια θα με κρατήσει
σε άλλη αγκαλιά;
Ποια δύναμη μπορεί να σταματήσει
του έρωτα τη μαχαιριά;
Μιαν άνοιξη που θα βρω να χιονίζει;
Εσένα, αχ, εσένα που θα βρω,
εσένα που θα βρω;
|
Tóra tha fígo.
Pu tha vro tin ipomoní
mes sti mikrí mu tin psichí
na ti choréso;
Tóra se lígo
tha ginun óla siopí,
ta gónatá su dio gkremi
brostá na péso.
Pios lógos tóra pia tha me kratísi
se álli agkaliá;
Pia dínami bori na stamatísi
tu érota ti macheriá;
Mian ániksi pu tha vro na chionízi;
Eséna, ach, eséna pu tha vro,
eséna pu tha vro;
Kitakse, vréchi.
S’ árese pánta i vrochí
ki ítheles na ’se monachí
ke na sfirízis.
I óra tréchi,
ki étsi ópos káthese skiftí
ta lógia ekina tis archís
pos mu thimízis.
Pios lógos tóra pia tha me kratísi
se álli agkaliá;
Pia dínami bori na stamatísi
tu érota ti macheriá;
Mian ániksi pu tha vro na chionízi;
Eséna, ach, eséna pu tha vro,
eséna pu tha vro;
|