Είσαι ένα αίνιγμα σωστό
κι η καρδιά σου, φάκελο κλειστό,
πότε κάνεις ότι μ’ αγαπάς,
πότε πάλι πως δεν μ’ αγαπάς
κι όλο φεύγεις, μα ξαναγυρνάς.
Μ’ αγαπάς, δεν μ’ αγαπάς,
μ’ αγαπάς, δεν μ’ αγαπάς,
τι γυρεύεις, τι ζητάς,
μ’ αγαπάς, δεν μ’ αγαπάς,
μ’ αγαπάς, δεν μ’ αγαπάς,
μου ‘χεις γίνει πια βραχνάς.
Είσαι ένα πρόβλημα καυτό,
βρες μια λύση, σε παρακαλώ,
φτάνει, άλλο μη με τυραννάς,
πες μου όμως αν με αγαπάς
και μην φεύγεις και ξαναγυρνάς.
Μ’ αγαπάς, δεν μ’ αγαπάς,
μ’ αγαπάς, δεν μ’ αγαπάς,
τι γυρεύεις, τι ζητάς,
μ’ αγαπάς, δεν μ’ αγαπάς,
μ’ αγαπάς, δεν μ’ αγαπάς,
μου ‘χεις γίνει πια βραχνάς.
|
Ise éna enigma sostó
ki i kardiá su, fákelo klistó,
póte kánis óti m’ agapás,
póte páli pos den m’ agapás
ki ólo fevgis, ma ksanagirnás.
M’ agapás, den m’ agapás,
m’ agapás, den m’ agapás,
ti girevis, ti zitás,
m’ agapás, den m’ agapás,
m’ agapás, den m’ agapás,
mu ‘chis gini pia vrachnás.
Ise éna próvlima kaftó,
vres mia lísi, se parakaló,
ftáni, állo mi me tirannás,
pes mu ómos an me agapás
ke min fevgis ke ksanagirnás.
M’ agapás, den m’ agapás,
m’ agapás, den m’ agapás,
ti girevis, ti zitás,
m’ agapás, den m’ agapás,
m’ agapás, den m’ agapás,
mu ‘chis gini pia vrachnás.
|