Και με γέλια και με κλάματα
έτσι σ’ έχω ονειρευτεί
να πεθαίνω και χαράματα
να φωνάζεις “ζήσε”.
Και με γέλια και με κλάματα
έχει μέσα μου γραφτεί
πως σκουριά μες στα μαλάματα
και σκοτάδι είσαι.
Και με γέλια και με κλάματα
έτσι σ’ έχω ονειρευτεί
να πεθαίνω και χαράματα
να φωνάζεις “ζήσε”.
Μόνος ήρθα, μόνος έφυγα
και πηγαίνω μόνος
θα με σταματούσες λέγοντας
πουθενά μην πας.
Πάντα στα μισά του έρωτα
βγαίνει ο δολοφόνος
και γυρνά σαν ίσκιος κλαίγοντας
όταν μ’ αγαπάς.
Γύρνα να σε δω κατάματα
ρίξε πίσω τα μαλλιά
πριν τα γέλια και τα κλάματα
γίνουν όλα πόνος.
Κι όταν σπάσουνε τ’ αγάλματα
κι ερημώσουν τα κελιά
μες σε γέλια και σε κλάματα
θα μας σώσει ο χρόνος.
Γύρνα να σε δω κατάματα
ρίξε πίσω τα μαλλιά
πριν τα γέλια και τα κλάματα
γίνουν όλα πόνος.
Μόνος ήρθα, μόνος έφυγα
και πηγαίνω μόνος
θα με σταματούσες λέγοντας
πουθενά μην πας.
Πάντα στα μισά του έρωτα
βγαίνει ο δολοφόνος
και γυρνά σαν ίσκιος κλαίγοντας
όταν μ’ αγαπάς.
|
Ke me gélia ke me klámata
étsi s’ écho onirefti
na petheno ke charámata
na fonázis “zíse”.
Ke me gélia ke me klámata
échi mésa mu grafti
pos skuriá mes sta malámata
ke skotádi ise.
Ke me gélia ke me klámata
étsi s’ écho onirefti
na petheno ke charámata
na fonázis “zíse”.
Mónos írtha, mónos éfiga
ke pigeno mónos
tha me stamatuses légontas
puthená min pas.
Pánta sta misá tu érota
vgeni o dolofónos
ke girná san ískios klegontas
ótan m’ agapás.
Girna na se do katámata
ríkse píso ta malliá
prin ta gélia ke ta klámata
ginun óla pónos.
Ki ótan spásune t’ agálmata
ki erimósun ta keliá
mes se gélia ke se klámata
tha mas sósi o chrónos.
Girna na se do katámata
ríkse píso ta malliá
prin ta gélia ke ta klámata
ginun óla pónos.
Mónos írtha, mónos éfiga
ke pigeno mónos
tha me stamatuses légontas
puthená min pas.
Pánta sta misá tu érota
vgeni o dolofónos
ke girná san ískios klegontas
ótan m’ agapás.
|