Αμαρτωλή κι αν γίνηκα,
ένας μ’ έχει γελάσει,
ποτές μου δεν φαντάστηκα
κορόιδο να με πιάσει.
Έπεσα θύμα, αχ! Και τι κρίμα,
βρε σ’ έναν κατεργάρη.
Με ξενυχτούσε και με γελούσε
δήθεν πως θα με πάρει.
Κορίτσια μην ‘μπιστεύεστε
οι άντρες ό,τι τάζουν,
περνούνε τον καιρό τους
και δε μας λογαριάζουν.
Έπεσα θύμα, αχ! Και τι κρίμα,
βρε σ’ έναν κατεργάρη.
Με ξενυχτούσε και με γελούσε
δήθεν πως θα με πάρει.
Κι έτσι την έπαθα κι εγώ,
φυσώ και δεν κρυγιώνει,
δακρύζουν τα ματάκια μου
και το κορμί μου λειώνει.
Έπεσα θύμα, αχ! Και τι κρίμα,
βρε σ’ έναν κατεργάρη.
Με ξενυχτούσε και με γελούσε
δήθεν πως θα με πάρει.
|
Amartolí ki an ginika,
énas m’ échi gelási,
potés mu den fantástika
koróido na me piási.
Έpesa thíma, ach! Ke ti kríma,
vre s’ énan katergári.
Me ksenichtuse ke me geluse
díthen pos tha me pári.
Korítsia min ‘bisteveste
i ántres ó,ti tázun,
pernune ton keró tus
ke de mas logariázun.
Έpesa thíma, ach! Ke ti kríma,
vre s’ énan katergári.
Me ksenichtuse ke me geluse
díthen pos tha me pári.
Ki étsi tin épatha ki egó,
fisó ke den krigióni,
dakrízun ta matákia mu
ke to kormí mu lióni.
Έpesa thíma, ach! Ke ti kríma,
vre s’ énan katergári.
Me ksenichtuse ke me geluse
díthen pos tha me pári.
|