Βραδιάζει αλλιώς είναι οι άνθρωποι τη νύχτα
Μακάρι αν κουνούσα το χέρι μου
Ν’ αρχίζανε να λικνίζονται οι οξιές
Βραδιάζει και γύρω απ’ τις φωτιές
Οι χορευτές να χόρευαν πολεμικούς χορούς
Γιατί διστάζεις
Υπάρχουν τόσα τρένα εδώ δεν έχει μέλλον
Μονάχα μάντρες, άδεια σπίτια και καΐκια αραγμένα
Υπάρχουν τόσα τρένα εδώ δεν έχει μέλλον
Μονάχα μάντρες, άδεια σπίτια και καΐκια αραγμένα
Βραδιάζει εμπρός για να νικήσουμε το χάρο
Που χρόνια στα στενά μας καρτερεί
Και τα δεινά να τα κάνουμε χαρές
Βραδιάζει πάρ’ το τουφέκι σου το πατρικό
Και ρίξε μια να πέσει το θεριό
Γιατί διστάζεις
Υπάρχουν τόσα τρένα εδώ δεν έχει μέλλον
Μονάχα μάντρες, άδεια σπίτια και καΐκια αραγμένα
Υπάρχουν τόσα τρένα εδώ δεν έχει μέλλον
Μονάχα μάντρες, άδεια σπίτια και καΐκια αραγμένα
Οι άλλοι σκορπίσανε
|
Oradiázi alliós ine i ánthropi ti níchta
Makári an kunusa to chéri mu
N’ archízane na liknízonte i oksiés
Oradiázi ke giro ap’ tis fotiés
I choreftés na chórevan polemikus chorus
Giatí distázis
Ipárchun tósa tréna edó den échi méllon
Monácha mántres, ádia spítia ke kaΐkia aragména
Ipárchun tósa tréna edó den échi méllon
Monácha mántres, ádia spítia ke kaΐkia aragména
Oradiázi ebrós gia na nikísume to cháro
Pu chrónia sta stená mas karteri
Ke ta diná na ta kánume charés
Oradiázi pár’ to tuféki su to patrikó
Ke ríkse mia na pési to therió
Giatí distázis
Ipárchun tósa tréna edó den échi méllon
Monácha mántres, ádia spítia ke kaΐkia aragména
Ipárchun tósa tréna edó den échi méllon
Monácha mántres, ádia spítia ke kaΐkia aragména
I álli skorpísane
|