Ένα καλοκαίρι ήρθες κι έβαλες φωτιά
σ’ ό,τι αγαπούσα
στα όνειρα μου τα κρυφά
μ’ άφησες αστέρι δίχως φως στη σκοτεινιά
μόνη μες στο αγέρι
με την άδεια μου καρδιά
Έστω λίγο να σε δω
το Θεό παρακαλώ
κι ας λέω δε με νοιάζει
σε ποιον άνεμο να πω
πως δεν είσαι πια εδώ
κι ας λέω δε με νοιάζει
Ένα καλοκαίρι θα ανοίξω τα πανιά
σε μικρή βαρκούλα
που τη λένε λησμονιά
μήπως και ξεχάσω
όσα ζήσαμε παλιά
να σε ξεπεράσω
να βρω άλλη αγκαλιά
|
Έna kalokeri írthes ki évales fotiá
s’ ó,ti agapusa
sta ónira mu ta krifá
m’ áfises astéri díchos fos sti skotiniá
móni mes sto agéri
me tin ádia mu kardiá
Έsto lígo na se do
to Theó parakaló
ki as léo de me niázi
se pion ánemo na po
pos den ise pia edó
ki as léo de me niázi
Έna kalokeri tha anikso ta paniá
se mikrí varkula
pu ti léne lismoniá
mípos ke ksecháso
ósa zísame paliá
na se kseperáso
na vro álli agkaliá
|