Την πόρτα έκλεισες και βιάστηκες
Σαν ένοχος μεσάνυχτα να φύγεις
Την ίδια πόρτα ναι, που κάποτε
Την έκλεινες να μείνεις για καλά
Μα πως αλλάξαμε
Κι ο έρωτας που νιώθαμε
Δεν άντεξε να ζήσει τελικά
Οι νύχτες έγιναν ατέλειωτες
Και δύσκολα πια τώρα ξημερώνει
Οι ίδιες νύχτες ναι, που κάποτε
Τις πνίγαμε μ’ ατέλειωτα φιλιά
Μα πώς αλλάξαμε
Δυο άγνωστοι που τίποτα ξανά
Δεν τους ενώνει τελικά
Δεν έχουμε πια τίποτα να πούμε
Απόψε όλα σπάνε
Τα μάτια δε μιλάνε
Και χανόμαστε
Δεν έχουμε πια τίποτα να πούμε
Δεν έχουμε πια όνειρα να ζούμε
Δεν έμεινε μια σπίθα να καούμε
Το έργο μας τελείωσε
Δεν έμεινε πια τίποτα να δούμε
Δεν έχουμε πια τίποτα να πούμε
Το ψέμα έκλεψε
Κι απόψε την παράσταση
Μα πρέπει να τελειώνει
Εμείς που δίναμε στους όρκους μας
Παράταση με λόγια αληθινά
Μα πως αλλάξαμε
Δυο άγνωστοι που τίποτα ξανά
Δεν τους ενώνει τελικά
|
Tin pórta éklises ke viástikes
San énochos mesánichta na fígis
Tin ídia pórta ne, pu kápote
Tin éklines na minis gia kalá
Ma pos alláksame
Ki o érotas pu nióthame
Den ántekse na zísi teliká
I níchtes éginan atéliotes
Ke dískola pia tóra ksimeróni
I ídies níchtes ne, pu kápote
Tis pnígame m’ atéliota filiá
Ma pós alláksame
Dio ágnosti pu típota ksaná
Den tus enóni teliká
Den échume pia típota na pume
Apópse óla spáne
Ta mátia de miláne
Ke chanómaste
Den échume pia típota na pume
Den échume pia ónira na zume
Den émine mia spítha na kaume
To érgo mas teliose
Den émine pia típota na dume
Den échume pia típota na pume
To pséma éklepse
Ki apópse tin parástasi
Ma prépi na telióni
Emis pu díname stus órkus mas
Parátasi me lógia alithiná
Ma pos alláksame
Dio ágnosti pu típota ksaná
Den tus enóni teliká
|