Έχω μια διάθεση απόψε να σε δω
Αχ και τι δε θα ‘δινα να ερχόσουνα εδώ,
τα δικά σου βήματα ν’ ακούσω στα σκαλιά
κι ύστερα στην πόρτα, να γυρίζεις τα κλειδιά
Άσχημα παιχνίδια που μου παίζει το μυαλό,
με τη φαντασία μου σε φέρνω πάλι εδώ,
να με νανουρίζεις με τραγούδια και φιλιά
να ‘σαι η ζωή μου, όπως ήσουνα παλιά…
Κάτι τέτοιες νύχτες που βουλιάζω στο ποτό,
μου περνάει η σκέψη πως ακόμα σ’ αγαπώ…
Κάτι τέτοιες νύχτες να ησυχάσω δεν μπορώ,
θέλω να γυρίσεις,
να σ’ αγγίξω,
να σε δω…
Κρύβεσαι κι απόψε στην ανάσα των κεριών
γίνεσαι ο στίχος πονεμένων τραγουδιών,
σαν μελαγχολία τη καρδιά μου τυραννάς
σαν την αμαρτία μες το αίμα μου κυλάς
Θα `θελα μια νύχτα να κοιμόμασταν μαζί,
μες την αγκαλιά σου να με πάρεις σαν παιδί
να `λιωνε στη φλόγα του φιλιού μας ο καημός,
πάντα με πονάει ο δικός σου χωρισμός…
Κάτι τέτοιες νύχτες που βουλιάζω στο ποτό,
μου περνάει η σκέψη πως ακόμα σ’ αγαπώ…
Κάτι τέτοιες νύχτες να ησυχάσω δεν μπορώ,
θέλω να γυρίσεις,
να σ’ αγγίξω,
να σε δω.
|
Έcho mia diáthesi apópse na se do
Ach ke ti de tha ‘dina na erchósuna edó,
ta diká su vímata n’ akuso sta skaliá
ki ístera stin pórta, na girízis ta klidiá
Άschima pechnídia pu mu pezi to mialó,
me ti fantasía mu se férno páli edó,
na me nanurízis me tragudia ke filiá
na ‘se i zoí mu, ópos ísuna paliá…
Káti téties níchtes pu vuliázo sto potó,
mu pernái i sképsi pos akóma s’ agapó…
Káti téties níchtes na isicháso den boró,
thélo na girísis,
na s’ angikso,
na se do…
Krívese ki apópse stin anása ton kerión
ginese o stíchos poneménon tragudión,
san melagcholía ti kardiá mu tirannás
san tin amartía mes to ema mu kilás
Tha `thela mia níchta na kimómastan mazí,
mes tin agkaliá su na me páris san pedí
na `lione sti flóga tu filiu mas o kaimós,
pánta me ponái o dikós su chorismós…
Káti téties níchtes pu vuliázo sto potó,
mu pernái i sképsi pos akóma s’ agapó…
Káti téties níchtes na isicháso den boró,
thélo na girísis,
na s’ angikso,
na se do.
|