Έφυγα στην νύχτα τρελαμένος
και ένιωθα μαζί σου πως μιλώ
Γκάζωνα τ’ αμάξι θυμωμένος,
γκάζωνε η καρδιά και το μυαλό
Ξέρω φταίμε κι οι δυο, μα δεν ξέρω γιατί έφυγα
Δεν αντέχω να πω από σένα εγώ ξέφυγα
Πως να σε ξεχάσω;Θέλω πριν σε χάσω
να γυρίσω τώρα σαν τρελός να σ’ αγκαλιάσω
Άρρωστες οι νύχτες που περνάω,
γύρω μου σιωπή και πανικός
Μέσα μου ακόμα σ’ αγαπάω,
θάνατος αργός ο χωρισμός
Ξέρω φταίμε κι οι δυο, μα δεν ξέρω γιατί έφυγα
Δεν αντέχω να πω από σένα εγώ ξέφυγα
Πως να σε ξεχάσω;Θέλω πριν σε χάσω
να γυρίσω τώρα σαν τρελός να σ’ αγκαλιάσω
|
Έfiga stin níchta trelaménos
ke éniotha mazí su pos miló
Gkázona t’ amáksi thimoménos,
gkázone i kardiá ke to mialó
Kséro fteme ki i dio, ma den kséro giatí éfiga
Den antécho na po apó séna egó kséfiga
Pos na se ksecháso;Thélo prin se cháso
na giríso tóra san trelós na s’ agkaliáso
Άrrostes i níchtes pu pernáo,
giro mu siopí ke panikós
Mésa mu akóma s’ agapáo,
thánatos argós o chorismós
Kséro fteme ki i dio, ma den kséro giatí éfiga
Den antécho na po apó séna egó kséfiga
Pos na se ksecháso;Thélo prin se cháso
na giríso tóra san trelós na s’ agkaliáso
|