Νυχτώνει
κι εγώ σ’ ένα καναπέ να ταξιδεύω
με τσιγάρο και καφέ να σε γυρεύω
εσένα που έχασα, εσένα πατέρα
εσένα που έχασα, εσένα μητέρα
εσένα που έχασα, Ελλάδα μου ξένη
εσένα που έχασα, εσένα Ελένη
Νυχτώνει
περιθώρια δεν έχω να διαλέξω
τώρα πρέπει να ξεχάσω ή ν’ αντέξω
να θυμάμαι συνθήματα που γυρνάνε στο χρόνο
να θυμάμαι ποιήματα που με κάναν να λιώνω
να θυμάμαι πως κάποτε όλα θα τα νικούσα
να θυμάμαι πως κάποτε είχα πει πως θα ζούσα
Νυχτώνει
κι απ’ τον έρωτα δεν έχω να λαβαίνω
να ντυθώ να χτενιστώ δεν προλαβαίνω
στους δρόμους αλώνομαι γραφεία, διαδρόμοι
με τύψεις φορτώνομαι ζητάω συγγνώμη
συγγνώμη από μένανε που μ’ έχω ξεχάσει
ζωή είναι μάτια μου ζωή θα περάσει
Νυχτώνει….
|
Nichtóni
ki egó s’ éna kanapé na taksidevo
me tsigáro ke kafé na se girevo
eséna pu échasa, eséna patéra
eséna pu échasa, eséna mitéra
eséna pu échasa, Elláda mu kséni
eséna pu échasa, eséna Eléni
Nichtóni
perithória den écho na dialékso
tóra prépi na ksecháso í n’ antékso
na thimáme sinthímata pu girnáne sto chróno
na thimáme piímata pu me kánan na lióno
na thimáme pos kápote óla tha ta nikusa
na thimáme pos kápote icha pi pos tha zusa
Nichtóni
ki ap’ ton érota den écho na laveno
na ntithó na chtenistó den prolaveno
stus drómus alónome grafia, diadrómi
me típsis fortónome zitáo singnómi
singnómi apó ménane pu m’ écho ksechási
zoí ine mátia mu zoí tha perási
Nichtóni….
|