Φεύγουνε οι μέρες
Και σε παίρνουνε μαζί
Ξοδεμένα λόγια
Και παράπονο κι οργή
Όλα στα χαρίζω
Να θυμάμαι δεν μπορώ
Τόσο καιρό δεν μπορώ πως μπορώ
Απορώ
Δε μοιράζεται η αγάπη
Κι ούτε ζει με δανεικά
Όποιος ξέρει ν’ αγαπάει
Δε χρωστάει πουθενά
Όσες καταιγίδες
Κι αν περάσαμε μαζί
Πάντα ουράνιο τόξο
Στη ζωή μου θα σαι εσύ
Ότι κι αν κάνω μακριά σου
Δεν μπορώ
Τόσο καιρό δεν μπορώ πως μπορώ
Απορώ
|
Fevgune i méres
Ke se pernune mazí
Ksodeména lógia
Ke parápono ki orgí
Όla sta charízo
Na thimáme den boró
Tóso keró den boró pos boró
Aporó
De mirázete i agápi
Ki ute zi me daniká
Όpios kséri n’ agapái
De chrostái puthená
Όses kategides
Ki an perásame mazí
Pánta uránio tókso
Sti zoí mu tha se esí
Όti ki an káno makriá su
Den boró
Tóso keró den boró pos boró
Aporó
|