Της νύχτας οι αμαρτωλοί και της αυγής οι μόνοι
θέλουν βαρύ ζεϊμπέκικο και νευρικό τιμόνι
σε τόπους τριγυρίζουνε σβησμένους απ’ το χάρτη
για μια σταγόνα ουρανό για μιαν αγάπη σκάρτη
Όσοι με το Χάρο γίναν φίλοι
με τσιγάρο φεύγουνε στα χείλη
στα τρελά τους όνειρα δοσμένοι
πάντα γελαστοί, πάντα γελαστοί
πάντα γελαστοί και γελασμένοι
Τα νιάτα μας διαδρομή Αθήνα Σαλονίκη
μια πόλη χτίσαμε μαζί κι ακόμα ζω στο νοίκι
έπεσα να σ’ ονειρευτώ σε ψάθα από φιλύρα
κι είδα πως βγάζει η νύχτα φως και τ’ όστρακο πορφύρα
Όσοι με το Χάρο γίναν φίλοι
με τσιγάρο φεύγουνε στα χείλη
στα τρελά τους όνειρα δοσμένοι
πάντα γελαστοί, πάντα γελαστοί
πάντα γελαστοί και γελασμένοι
|
Tis níchtas i amartoli ke tis avgís i móni
thélun varí zeibékiko ke nevrikó timóni
se tópus trigirízune svisménus ap’ to chárti
gia mia stagóna uranó gia mian agápi skárti
Όsi me to Cháro ginan fíli
me tsigáro fevgune sta chili
sta trelá tus ónira dosméni
pánta gelasti, pánta gelasti
pánta gelasti ke gelasméni
Ta niáta mas diadromí Athína Saloníki
mia póli chtísame mazí ki akóma zo sto niki
épesa na s’ onireftó se psátha apó filíra
ki ida pos vgázi i níchta fos ke t’ óstrako porfíra
Όsi me to Cháro ginan fíli
me tsigáro fevgune sta chili
sta trelá tus ónira dosméni
pánta gelasti, pánta gelasti
pánta gelasti ke gelasméni
|