Τον έλεγαν Κερέμ κι αγάπησε πολύ
κι απ’ τον βαρύ σεβντά τον άρπαξε η φωτιά
και κάηκε ο Κερέμ π’ αγάπησε πολύ
κι έχει στάχτη γενεί μες στην Ανατολή.
Μου λεν πως θα καώ κι εγώ σαν τον Κερέμ
με τούτη τη φωνή που καίει την ψυχή.
Μολύβι ο καιρός κι ο άνεμος πικρός,
βάλτε όλοι σκοπό ν’ αλλάξει ο καιρός.
Φωνάζω κι ας καώ κι εγώ σαν τον Κερέμ:
Αν δεν καώ εγώ, αν δεν καείς εσύ,
αν δεν καούμε εμείς ν’ ανάψει πυρκαγιά,
πως θέλεις να γενεί να φύγει η σκοτεινιά.
Για να λάμψει η νύχτα πως θέλεις να γενεί,
αν δεν καώ εγώ, αν δεν καείς εσύ.
|
Ton élegan Kerém ki agápise polí
ki ap’ ton varí sevntá ton árpakse i fotiá
ke káike o Kerém p’ agápise polí
ki échi stáchti geni mes stin Anatolí.
Mu len pos tha kaó ki egó san ton Kerém
me tuti ti foní pu kei tin psichí.
Molívi o kerós ki o ánemos pikrós,
válte óli skopó n’ alláksi o kerós.
Fonázo ki as kaó ki egó san ton Kerém:
An den kaó egó, an den kais esí,
an den kaume emis n’ anápsi pirkagiá,
pos thélis na geni na fígi i skotiniá.
Gia na lámpsi i níchta pos thélis na geni,
an den kaó egó, an den kais esí.
|