Πάλι νιώθω απόψε μελαγχολικά,
και η αισιοδοξία άρπαξε φωτιά,
όμως μη φοβάσαι μην ανησυχείς,
αν το θες εγώ θ’ αλλάξω τη φορά της γης,
Θα σε νοιάζομαι θα σε κρατώ,
μη μου πάθεις το παραμικρό,
θα σε νοιάζομαι αληθινά,
θα σε νοιάζομαι χρόνια πολλά,
Πάλι πέφτουν φύλλα μέσα στην καρδιά,
απ’ τους φόβους η ανάσα γίνεται βαριά,
θ’ απομακρύνω κάθε απειλή,
τίποτα δε θα αφήσω φως μου να συμβεί,
Θα σε νοιάζομαι θα σε κρατώ,
μη μου πάθεις το παραμικρό,
θα σε νοιάζομαι αληθινά,
θα σε νοιάζομαι χρόνια πολλά,
Θα σε νοιάζομαι θα σε κρατώ,
μη μου πάθεις το παραμικρό,
θα σε νοιάζομαι αληθινά,
θα σε νοιάζομαι χρόνια πολλά.
|
Páli niótho apópse melagcholiká,
ke i esiodoksía árpakse fotiá,
ómos mi fováse min anisichis,
an to thes egó th’ allákso ti forá tis gis,
Tha se niázome tha se krató,
mi mu páthis to paramikró,
tha se niázome alithiná,
tha se niázome chrónia pollá,
Páli péftun fílla mésa stin kardiá,
ap’ tus fóvus i anása ginete variá,
th’ apomakríno káthe apilí,
típota de tha afíso fos mu na simvi,
Tha se niázome tha se krató,
mi mu páthis to paramikró,
tha se niázome alithiná,
tha se niázome chrónia pollá,
Tha se niázome tha se krató,
mi mu páthis to paramikró,
tha se niázome alithiná,
tha se niázome chrónia pollá.
|