Θα σου κάνω καψονάκι,
αγοράκι μου, εγώ
για να μάθεις πια σε μένα
να μην κάνεις το σκληρό.
Χαροκόπου, Καλλιθέα
με ψηλό μελαχρινό
θα τα ξαναπιώ παρέα
να σε ξανασκάσω εγώ.
Σαν κι εσένα αντράκια εγώ
σαν χαρτομάντιλα τα πετώ.
Μου ’λεγες θα κάψεις τα λεφτά σου
για να δεις αν σ’ αγαπώ,
μα ήξερα καλά την τσιγγουνιά σου
και δεν το ’φαγα κι αυτό.
Τα παραμύθια σου τα γνώρισα
και τα τσανάκια μου τα χώρισα.
Εγώ θα φύγω, και τα λεφτά σου μην τα καις
γιατί σε βλέπω, αγοράκι μου, να κλαις.
Θα σου κάνω καψωνάκι,
αγοράκι μου, εγώ
γιατί όλο μου μοστράρεις
ένα έξαλλο ξανθό.
Χαροκόπου, Καλλιθέα
με ψηλό μελαχρινό
θα τα ξαναπιώ παρέα
να σε ξανασκάσω εγώ.
Σαν κι εσένα αντράκια εγώ
σαν χαρτομάντιλα τα πετώ.
|
Tha su káno kapsonáki,
agoráki mu, egó
gia na máthis pia se ména
na min kánis to skliró.
Charokópu, Kallithéa
me psiló melachrinó
tha ta ksanapió paréa
na se ksanaskáso egó.
San ki eséna antrákia egó
san chartomántila ta petó.
Mu ’leges tha kápsis ta leftá su
gia na dis an s’ agapó,
ma íksera kalá tin tsinguniá su
ke den to ’faga ki aftó.
Ta paramíthia su ta gnórisa
ke ta tsanákia mu ta chórisa.
Egó tha fígo, ke ta leftá su min ta kes
giatí se vlépo, agoráki mu, na kles.
Tha su káno kapsonáki,
agoráki mu, egó
giatí ólo mu mostráris
éna éksallo ksanthó.
Charokópu, Kallithéa
me psiló melachrinó
tha ta ksanapió paréa
na se ksanaskáso egó.
San ki eséna antrákia egó
san chartomántila ta petó.
|