Πέρασα χρόνια στο θυμό, άγονες μέρες
Άγονες μέρες στο τι έπρεπε να γίνει
Χάνοντας πάντα τη χαρά αυτού που τώρα ζω
Πάντα να νοιάζομαι για αυτό που δεν μπορώ
Πάντα να κάνω το ανέφικτο, παιχνίδι
Άγονες μέρες στο τι έπρεπε να γίνει
Αλήθεια λέω
Εγώ την έκλεβα από πάντα την ζωή μου
Όλοι μαζί, όλοι μαζί με απαγορέψατε θαρρώ
Μα εγώ ήμουν ένας
Και άλλος ένας
Ήμουν εδώ, ήμουν αλλού
Ήμουν για πάντα και παντού
Λοιπόν ξορκίζω την τρελή μου φαντασία
πάλι να σπρώχνω το κορμί μου στην πορεία
Κι όλο συμβαίνει μαγικά να είμαι πάντα εδώ
Γίνομαι φλόγα και σκιρτώ, να μην παγώσω
Κάνω καθρέφτη της βιτρίνας το κενό
Σπασμένοι δρόμοι μοναχά, υπήρχαν πάντα εδώ
|
Pérasa chrónia sto thimó, ágones méres
Άgones méres sto ti éprepe na gini
Chánontas pánta ti chará aftu pu tóra zo
Pánta na niázome gia aftó pu den boró
Pánta na káno to anéfikto, pechnídi
Άgones méres sto ti éprepe na gini
Alíthia léo
Egó tin ékleva apó pánta tin zoí mu
Όli mazí, óli mazí me apagorépsate tharró
Ma egó ímun énas
Ke állos énas
Ήmun edó, ímun allu
Ήmun gia pánta ke pantu
Lipón ksorkízo tin trelí mu fantasía
páli na spróchno to kormí mu stin poria
Ki ólo simveni magiká na ime pánta edó
Ginome flóga ke skirtó, na min pagóso
Káno kathréfti tis vitrínas to kenó
Spasméni drómi monachá, ipírchan pánta edó
|