Τίποτα δεν ήτανε, Δυο στραβές μας βρήκανε
Κέντρο δεν πετύχανε , Περάσαν ξυστά
Ρίξαμε την γκρίνια μας, Βρίσαμε τη γκίνια μας
Και με τα πατίνια μας, Πετάξαμε μπροστά
Χίλιες φορές ρίξε το ζάρι σου
Να δεις που σύντομα θα ‘ρθούν και οι διπλές
Τότε θα βγει και το φεγγάρι σου
Όμως κανόνισε να μην σε βρει να κλαις
Τίποτα δεν έγινε, και αν μια πίκρα έμεινε
Η ζωή προέκτεινε, το δρόμο της ψυχής
Βάλαμε τα κλάματα, Γλύψαμε τα τραύματα
Και είδαμε κατάματα ,το θαύμα του να ζεις
Χίλιες φορές ρίξε το ζάρι σου
Να δεις που σύντομα θα ‘ρθούν και οι διπλές
Τότε θα βγει και το φεγγάρι σου
Όμως κανόνισε να μην σε βρει να κλαις
Να μην κλαις, να μην κλαις
Να μην κλαις, να μην κλαις
|
Típota den ítane, Dio stravés mas vríkane
Kéntro den petíchane , Perásan ksistá
Ríksame tin gkrínia mas, Orísame ti gkínia mas
Ke me ta patínia mas, Petáksame brostá
Chílies forés ríkse to zári su
Na dis pu síntoma tha ‘rthun ke i diplés
Tóte tha vgi ke to fengári su
Όmos kanónise na min se vri na kles
Típota den égine, ke an mia píkra émine
I zoí proéktine, to drómo tis psichís
Oálame ta klámata, Glípsame ta trafmata
Ke idame katámata ,to thafma tu na zis
Chílies forés ríkse to zári su
Na dis pu síntoma tha ‘rthun ke i diplés
Tóte tha vgi ke to fengári su
Όmos kanónise na min se vri na kles
Na min kles, na min kles
Na min kles, na min kles
|