Έξω βρέχει μέσα τρέχει δάκρυ από τα μάτια μου
να μαζέψω προσπαθώ και πάλι τα κομμάτια μου
Πέταξα όλα τα δικά σου
μικροπράγματά σου
που είχαν απομείνει εδώ
κάθε ίχνος σου έχω σβήσει
και δεν έχω αφήσει
τίποτα δικό σου εδώ
Κι όμως υπάρχεις
ακόμα υπάρχεις
πάντα μένει ένα κομμάτι σου εδώ
δεν υπάρχει τρόπος ν’ απαλλαγώ
Σε σβήνω κι όμως υπάρχεις
ακόμα υπάρχεις
πάντα μένει ένα κομμάτι σου εδώ
δεν υπάρχει τρόπος ν’ απαλλαγώ
Έσκισα όλες τις φωτογραφίες που ήμασταν μαζί
προσπαθώ να κάνω στη ζωή μου μια καινούρια αρχή
Κι όμως υπάρχεις
ακόμα υπάρχεις
πάντα μένει ένα κομμάτι σου εδώ
δεν υπάρχει τρόπος ν’ απαλλαγώ
Σε σβήνω κι όμως υπάρχεις
ακόμα υπάρχεις
πάντα μένει ένα κομμάτι σου εδώ
δεν υπάρχει τρόπος ν’ απαλλαγώ
|
Έkso vréchi mésa tréchi dákri apó ta mátia mu
na mazépso prospathó ke páli ta kommátia mu
Pétaksa óla ta diká su
mikroprágmatá su
pu ichan apomini edó
káthe íchnos su écho svísi
ke den écho afísi
típota dikó su edó
Ki ómos ipárchis
akóma ipárchis
pánta méni éna kommáti su edó
den ipárchi trópos n’ apallagó
Se svíno ki ómos ipárchis
akóma ipárchis
pánta méni éna kommáti su edó
den ipárchi trópos n’ apallagó
Έskisa óles tis fotografíes pu ímastan mazí
prospathó na káno sti zoí mu mia kenuria archí
Ki ómos ipárchis
akóma ipárchis
pánta méni éna kommáti su edó
den ipárchi trópos n’ apallagó
Se svíno ki ómos ipárchis
akóma ipárchis
pánta méni éna kommáti su edó
den ipárchi trópos n’ apallagó
|