Με όσους φίλους και να βγω,
όσο οινόπνευμα κι αν πιω,
αντί να σου ξεφύγω,
στο τέλος καταλήγω
πάλι εσένα να σκεφτώ.
Σ’ όλα τα μάτια σε κοιτώ,
σ’ όλα τα χείλη σε φιλώ,
μες στου μυαλού τη ζάλη
εσένα βλέπω πάλι,
λείπεις μα ακόμα είσαι εδώ.
Στην τρέλα με πηγαίνεις,
σε διώχνω κι επιμένεις,
βάζεις στις νύχτες μου φωτιά.
Θέλω να μην υπάρχεις,
ποτέ να μην ξανάρθεις,
να μην πονάω άλλο πια.
Βλέπω φιγούρες στον καπνό
που με τραβάνε στο βυθό
κι όλες σε εσένα μοιάζουν,
κοντά τους με φωνάζουν
κι εγώ πιστά ακολουθώ.
Όπου κι αν είμαι σε ζητώ
και στην τροχιά σου τριγυρνώ,
η νύχτα σε θυμίζει
κι η σκέψη με λυγίζει,
λείπει μα ακόμα είσαι εδώ.
Στην τρέλα με πηγαίνεις,
σε διώχνω κι επιμένεις,
βάζεις στις νύχτες μου φωτιά.
Θέλω να μην υπάρχεις,
ποτέ να μην ξανάρθεις,
να μην πονάω άλλο πια.
|
Me ósus fílus ke na vgo,
óso inópnevma ki an pio,
antí na su ksefígo,
sto télos katalígo
páli eséna na skeftó.
S’ óla ta mátia se kitó,
s’ óla ta chili se filó,
mes stu mialu ti záli
eséna vlépo páli,
lipis ma akóma ise edó.
Stin tréla me pigenis,
se dióchno ki epiménis,
vázis stis níchtes mu fotiá.
Thélo na min ipárchis,
poté na min ksanárthis,
na min ponáo állo pia.
Olépo figures ston kapnó
pu me traváne sto vithó
ki óles se eséna miázun,
kontá tus me fonázun
ki egó pistá akoluthó.
Όpu ki an ime se zitó
ke stin trochiá su trigirnó,
i níchta se thimízi
ki i sképsi me ligizi,
lipi ma akóma ise edó.
Stin tréla me pigenis,
se dióchno ki epiménis,
vázis stis níchtes mu fotiá.
Thélo na min ipárchis,
poté na min ksanárthis,
na min ponáo állo pia.
|